27.FEJEZET

Reggel már a saját, tulajdon ágyamban feküdtem. Talán ez csak egy álom volt, megint? Talán csak álmodozom?
-Anya! Anya!-rohantam ki a szobából.
-A konyhában vagyok!-kiáltott lentről.
Lesiettem, és anya meglepően vidám volt.
-Anya, mikor jöttem haza?-kérdeztem sietősen.
-Harry hozott haza.-mondta fülig mosolyogva.
-Micsoda? Mikor? Haragszol? Harry?-magasodott fel a hangom, legalább három oktávval.
-Nem, dehogy haragszom.-mosolygott kedvesen.-Még hajnalban. Mintha egy picit össze volna esve, nem?!-váltott át aggodalmas üzemmódba.
-De.-feleltem szomorkásan.
-Egy picit beszélgettem vele.-kezdett bele, és tudtam, hogy most jön a neheze.-Mikor hajnali hat órakor becsengetett, veled a karjában, nagyon megijedtem. Azt hittem bajod esett, de tudatta velem, hogy csak alszol. Suttogott. Biztosan nagyon óvatosan sétált el idáig, nehogy felébredj.-mosolygott.
-Sétált?-kérdeztem hirtelen.
-Igen. Na szóval, nagyon meglepődtem mikor láttam, hogy Harry hoz haza. Úgy tudtam Chloenál vagy. Aztán behívtam Harryt, aki ösztönösen tudta, hogy merre kell menni. Felvitt a szobádba, betakargatott, majd lesietett. Itt volt legalább két órát. Ugyan olyan aranyos fiú, mint volt.-anya teljesen belemerült a mesélésbe, mintha ott se lennék. Aztán felnézett és kuncogni kezdett.
-Ne haragudj! Tudom, hogy fejmosást és kiabálást vártál és azt, hogy haragudjak amiért vele aludtál, és ez egy pillanatig ment is, csak aztán elbeszélgettünk, és annyi mindent láttam a szemében. Mikor rólad beszélt, szinte ragyogott, megbánás, fájdalom és remény csillogott benne.
-Anyu, anyu! Állj! Nem vagyunk együtt! Mi csak..én csak elmentem hozzá, mert úgy hallottam butaságra készül, és le akartam állítani. Aztán ott ragadtam. Én komolyan nem így akartam!-szóltam rá a kelekótya anyámra, aki még mindig ragyogó mosollyal bámult rám.
-Tudom kicsim. De ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnétek egymást! Emlékszem, apád is a rossz fiúk rossz fiúja volt akkoriban. Sok mindent eltitkolt előlem, és alig volt rám ideje. Nem tudtam miért teszi. Aztán, mikor elrabolt valami Pablo nevű fiú, és apád majdnem halálra verte, mindent elmondott. Írtóztam a gondolattól, hogy az a lágyszívű férfi, akinek gondoltam őt, valójában drogdíler. Elküldtem. Összetörtem és én is..én is bántottam magam. Mint te. Csakhogy nálunk nem telt el nap, hogy ne láttuk volna egymást. Rengetegszer megpróbálta visszakönyörögni magát, és minden egyes nemleges válaszom után, jobban fájt. Fájt sírni látnom. Bizony. Apád térdre hullott előttem és zokogni kezdett. Kiborultam. Nem tudtam elképzelni, hogy mégis, hogyan lehet ekkora neve a rosszak között, ha előttem térdre rogy. Aznap este elmagyarázta, azért nem mondta el, mert azt hitte simán fog menni az egész, mint addig. Csakhogy egy vevő nem volt megelégedve azzal, hogy nem adják vissza neki a pénzét. Igen, azt hiszem ekkor kezdett el titkolózni a legtöbbet. Azt mondta, hogy nem tudunk találkozni, merthogy tanulnia kell. Sosem tanult.-kacagott fel angyalian és megtörölte fátyolos szemeit. Én is elmosolyodtam, majd a pulóverem ujjával áztattam fel könnyes arcom.-Pablo volt az elégedetlen vevő. Rászállt apádra. Mikor megtudta, hogy én vagyok a barátnője, engem vett célba. Meg akart ölni, de csak megverni sikerült neki. Nálad most Jeremy teszi ezt. De nem fogom hagyni, hogy az én idétlen testvérem nagyobb kárt okozzon bennünk. Főképp benned.
-Mennyi ideig voltatok külön apával?-csuklott el a hangom.
-Négy hónapon keresztül kérlelt, hogy bocsássak meg neki.
-Hogy tudtad..hogy tudnám megbocsájtani?-beszélgetésünk vad sírássá alapult. Persze anya próbálta visszafojtani fájdalmait.
-Úgy, hogy szereted.-mosolyodik el.
-Nekem kell lépnem, igaz?-suttogom.
-Igaz. De nem elég, ha megcsókolod. Mondj el neki mindent. Kérd meg, hogy mondjon el mindent, amit eddig nem. És ne sírj tündérkém!-fogja át a vállam, mire karjaiban menedékre lelek.-És, ha majd egyszer anyaságra jut a sor, ne szülj kislányt, nehogy ő is átélje ezt amit mi, mert úgy látszik ez öröklődik.-nevetünk fel.
***
-Bejöhetek?-kérdezem lehajtott fejjel.
-Persze, gyere!-tessékel beljebb.
-Beszélhetnénk?-kérdezem, mire kaján vigyora okvetlenül meg jelen.
-Persze, gyere.-ismétli, majd leülünk a szobájában lévő ágyra.
-Van olyan dolog amiről eddig nem tudok? Van olyan amit eltitkoltál előlem? Legyen az bármi!-kezdek bele.
-Van.-hajtja le fejét.
-Ha megkérlek, elmondod nekem?-óvatosan közelítem meg a dolgokat.
-Nem mondtam igazat, amikor azt mondtam, hogy nem volt lány ebben az ágyban a szakításunk után.-megbánva mondja, mégis megrándul az arcizma, egy mosolyt elfojtva.
Undorral felállok, de megpróbálom azt mutatni, hogy nem ez végett. Hangosan felnevet, én meg idegesen nézek rá.
-Vicc volt.-gyerekes vigyorát fitogtatja, és hosszasan végig néz rajtam.
Visszahúz az ágyba, én pedig-kételkedve ugyan- de újra elhelyezkedek.
Fölém hajol, és mámorítóan suttogja a szavakat.
-Köszönd meg anyukádnak, a helyemben is.-vigyorog.
Alig állom meg, hogy ne csókoljam meg, de hát nem ezért jöttem ide.
-Van valami, miről nem tudok?-mosolygok és eltolom magam felől.
-Nincs.-ejti ki, bár hangos, óvakodásról árulkodó nyelése mást árult el.
-Harry, sok mindent befolyásolhat az, ha nem tudok a dolgokról!-figyelmeztetem.
Nagy levegőt vesz,  majd csiga lassúsággal kifújja azt.
-Jeremy terve változott a hét alatt. Végre felnyílt a szeme, és most már csak rajtam akar bosszút állni. A forrás biztos helyről van. Többé nem kell félelemben élned.-fejezi be.
-Micsoda?-kerekedik el a szemem.-De hát Harry! Akkor is a félelemben fogok élni mivel így mindent meg fog tenni hogy  bajod essen! Én nem akarom, hogy bántódás érjen téged!-hisztérikus hangnemre váltok.
-Nyugalom, gyönyörűség, hajam szála sem fog görbülni, ígérem!-mosolyog.
-Ígéred?-kérdeztem vissza.
-Ígérem.
-Más dolog, Jeremyn kívül, amiről tudnom kéne?-térek vissza az eredeti álláspontra.
-Az igazság, mit már rég el kellett volna mondanom az az, hogy még mindig, változatlanul szeretlek.-vallja be, de fel nem néz a szégyenkezően lesütött fejéből.
Hirtelen  vallomásától ledermedtem.
-Az igazság az, hogy én is szeretlek Harry. De félek. Félek, hogy elrontom, elrontod vagy esetleg elrontjuk. És tudom, egy kapcsolatot nem a problémákra kell alapozni, de tudod, hogy mennyi baj van velünk és..
-Shh!-tartja mutatóujját a számra. Épphogy elveszi onnan, ujját lecseréli a szája.
Csak most tudtam rendesen megízlelni puha ajkait, melyek enyhén menta ízűek. Teljesen elfelejtettem, milyen a teljes közelségében lenni és érezni minden szívdobbanását. Be kell vallanom, piszkosul hiányzott.
Ajkaink eltávolodtak, szemeim könnybe borultak.
-Én..Mi lesz most Harry?-kérdezem nagyokat nyelve, miután ráeszmélek, hogy ebben a csókban sokkal több volt, mint bármely átlagosban.
-Nem bírom Lisa. Nem bírom, hogy nem nyúlhatok hozzád, csókolhatlak meg, nem becézhetlek amikor csak akarlak. Hogy nem én vagyok az az egy aki az első és egyben az utolsó gondolatod naponta és nem én vagyok az az egy akire, ha rá gondolsz, mosoly ül az arcodra. Nem védhetlek meg minden férfi szempártól, mely rád szegeződik, és nem állhatok ki, hogy te az én barátnőm vagy. Szeretlek, Lisa. Szer..szerelmes vagyok beléd. Még mindig.-szavait egyenesen a szemembe mondja, melyek fátyolba burkolództak. Meghatottságomat leplezni se tudtam.
Közelebb fészkelődtem hozzá, nyakát átkaroltam és homlokomat övéhez döntöttem. Mindketten ziháltunk egymás közelségétől.
-Én is szerelmes vagyok beléd, Harry.-suttogom, bár ajkaink már súrolják egymást. Amint befejezem a vallomásom, hosszadalmas csókolózásba kezdünk.
***
-És milyen volt?-kezdik el a faggatást Chloe-ék.
-Mámorba ejtő, érzelmes és..mámorba ejtő.-felelem.
-Oké, de lefeküdtetek?-vág közbe Ricci.
-Nem, nem feküdtünk le!
-De akkor most együtt vagytok, ugye?-kérdezi Chloe.
-Igen.-felelem izgatottan. Válaszom egy hangos sikolyt vált ki a lányokból.
-Gratulálunk Lisa! Reméljük most már boldog leszel és minden rendben lesz!-ujjongják egyszerre, mint valami begyakorolt szöveget. Elmosolyodok.
-Nincs kedvetek átjönni vacsira? Mat is végre itthon lesz.-mondom. Matty nevére elkap a sírógörcs.
-Persze, átmegyünk!-mondja Chloe.
-És ne legyél szomorú Mat miatt. Beszélj ma vele, és hidd el, hamarosan vissza fog költözni a nagyidtól!-biztat Ricci.
-Tényleg köszönöm csajok! Beszélek ma vele. Ti pedig siessetek! Egy óra múlva vacsi!-figyelmeztetem őket.
-Tíz perc és ott vagyunk úgy is!-nevetnek.
Letesszük a kagylót és már csöngetnek is.

Lesietek megnézni, ki lehet az. A magas, barna hajú fiú a bakancsát veszi le magáról. Matty az.

-Mat!-örvendezek. Fény csillog a szemében. A fájdalom és a szeretet fénye.

Odarohanok hozzá, megölelem, ő pedig megpörget a levegőben. Túl sokat változott és erődösödött, anya kórházas esete után.

Két arcpuszi kísértével beljebb jön.

-Anya hol van?-kérdezi.

-A konyhában állítja össze a salit. Nemsokára jönnek Ricciék is!-kacsintok, mire Matty felnevet. Riccivel egy nagyon jó kapcsolatot alakított ki az elmúlt idő során. Persze az előtt se voltak rosszba.

***

   Vacsora előtt, Mattyt felhívtam a régi szobájába beszélgetni, míg Chloe-ék türelmesen várnak a szobámban. Akárhányszor jön, sosem beszélünk eleget. Csak a szokásos "Hogy vagy? -Jól." beszélgetés szokott elhangzani.

-Figyelj, Mat! Komoly dolgokról szeretnék beszélni veled. az öcsém vagy, és jogom van tudnom arról, hogy még is mi van veled! Kérlek mesélj! Mit csinálsz a nagyinál? Hogy tanulsz? Segítesz a nagyinak? Miért változtál meg ennyire? Miért költöztél el? Kicsit se hiányzik a szobád? Nem hiányzunk mi sem?-csuklik el a hangom. Szememből patakzanak a könnyek. 

Matty túl erősnek mutatja magát. Nem engedi kiszökni könnycseppjeit, inkább engem próbál megvigasztalni az ölelésével.

-Kérlek válaszolj, Matty!-sírom vállába. Gyöngén eltol magától, szemeimbe néz.

-Annyi minden történt, Lis! A feléről nem is tudok, nem is értem, még mai napig. Összetörtél, egyik napról a másikra! Vágtad magad!-bök a kezemre, mit ösztönösen betakarok a jobb kezemmel.-Apa meghalt, anya kórházba került, te pedig pszichológushoz jártál! Nem bírtam! Nem bírtam hallgatni egy szobával arrébb, ahogy zokogsz, ahogy apát és Harryt hívod segítségül, miután szakítottatok! Anya is megtört érzelmileg, ő is folyton sírt, be farsultatok, én pedig az okának a negyedét sem tudtam! Hiányzik, igen! Hiányzik a szobám, anya kuncogása, apa grillezései tavasztól egészen őszig, Te és Harry boldog kapcsolata! Hiányoztok! Hiányzik minden amit megpróbáltam magam mögött hagyni! De meg történt, és nem lesz semmi olyan mint régen! Nem lesz jobb soha! Sajnálom, komolyan! De nem bírtam itthon. Ha tehetném mindent máshogy intéznék, de nem tehetem. Ezt kell elfogadnom.-könnyei marják a szemeit, mégsem engedi kihullani őket. Inkább én sírok egyre keservesebbül.
-De meg tudjuk oldani! Kérlek Matty!-szipogok.
-Miért történtek ezek a dolgok? Mondd el!-kér.
-Jeremy megpróbált tönkretenni engem és ezzel együtt Harryt is. Anyát is ő bántotta. A hegeim a fájdalmaimat jelképezik. Mikor már nem bírtam elviselni a lelki fájdalmaim, és Harry hiányát, a fizikai fájdalomnál próbálkoztam. Akkor még megoldásnak, sokkal könnyebnek tűnt, mint a felállás gondolata. De megpróbáljuk rendbe hozni. Anya jobban van lelkileg, sokkal jobban. Én is kezdek pozitívabb lenni, a jóra gondolni, és újra kibékültünk Harryvel. Jeremy már nem akar bántani engem, bár a döntései képlékenyek, bármikor megváltoztathatja, de ezt az időt, míg csak Harryt veszi célba, ki kell használnunk arra, hogy elfogjuk. Harryt amúgy sem tudná bántani. Mi tényleg erősen próbálkozunk, és nem csak magunk miatt, Mat! Hiányzol itthonra! Kérlek költözz vissza.-törlöm le könnyeimet, mire ő is megtörli fátyolos szemeit.
Pár percig csak csendben meredünk, majd megszólal.
-Mikor jöhetek vissza?-vigyorog, nekem meg még le sem esett, mire gondol. Pár másodperc gondolkodás után szemeim felragyogtak, hangosan felujjongtam az örömtől és gondolkodás nélkül rá vágtam:
-Most!-ugrok a nyakába.
Hangoskodásomra anya és a két lány is feljön, bekopog, majd bekukucskálnak.
-Visszaköltözik!-törlöm le könnyeimet, mire mindenki felörvend.
-Mikor?-öleli meg anya Mattyt.
-Ha nem lenne baj, akkor ma itt alszok, és holnap hoznám a cuccaim.-vigyorog Mat.
-Megbeszéltük!-vágja rá anya. 
***
Miután mind lefeküdtünk aludni, és Ricciék is elaludtak, Harry üzenetére kaptam fel a fejem.
"Jó éjszakát gyönyörűség! Holnap beszélünk!"
Mosolyogva hajtottam vissza a párnámra a fejem. Csak egy szó járkált az agyamban. Gyönyörűség.

Sziasztok!:) Először is boldog új évet mindenkinek.-utólag:( És köszönöm, hogy elolvastátok!:) Feliratkozni, pipálni, kommentelni,-mint általában-most is szabad! Sőt, örülnék neki!:) 
-M. Xx.

26.FEJEZET

Hi bananas! Elég ritkán van rész, de most megpróbállak kiengesztelni titeket egy igencsak hosszúval! A többit a végére hagyom. Jó olvasást!

Alig néhány perce, hogy feltámolyogtam a lépcsőről és haza fele vettem az irányt, folyamatosan egy hang duruzsolt a fülembe. Menj vissza drágám!
-Nem mehetek..Fáj a látványa.-jelentettem ki és letöröltem pár könnycseppet a szemem alól.
Ne törődj semmivel, csak menj és öleld meg! 
Na! Menj már!
Menj...menj..menj!

Már majdnem rászántam magam mikor sietős lépteket hallottam meg a hátam mögül. Megfordultam és Harry torpant meg hirtelen.
-Mit akarsz?-kérdeztem félénken, mire megcsókolt.-Hagyj!-toltam el magamtól fájdalmasan.
-Nem akarlak elengedni.-suttogta.
-Sajnálom.-sírva mondtam ki, de már akkor tudtam, hogy ez hiba volt.
Elszaladtam, hogy ne előtte omoljak össze. Egy sikátorhoz közeledve megálltam levegő vételért, majd leültem egy rejtettebb zugba.
Lépteket hallottam közeledni. Paranoiás létemre azt gondoltam, Harry az, de csak Liam volt.
-Mi a baj Lis?-kérdezi óvatosan, mire én elhadarom neki az egészet.
-Elmentem hozzá, közel voltam, elsétáltam, aztán elkezdtem sírni. Azt mondta, hogy várni fog rám. Vissza akartam menni de ő jött utánam, aztán megcsókolt én meg..-végére hangosan felzokogtam. Liam magához vont és szorosan ölelt.
-Mennyire szereted még?-kérdezi a hajamba.
-Min-dennél job-ban. Azt hit-tem elfelejt-em,de nem.-sírtam tovább.
-Ő se felejtett el téged.-jelenti ki.
-Annyira elrontottam mindent. És ezeket már nem hozhatom rendbe! Ráadásul egy pszichopa állat rám van szállva. Így mindig csak bajt okozok neki. Bajba sodrom. Fájdalmat okozok, megbántom. Undorító vagyok!-sírtam a vállába.
**Liam**
-Undorító vagyok!
Rossz volt hallani, ahogy sír. Kaptam Harrytől egy sms-t.
"Hozd vissza kérlek! Beszélni akarok vele. H."
Nem válaszoltam rá.
-Lis, gyere, menjunk el sétálni!-mondom.
A lány felnéz értetlenül, amit legjobban egy 6 éves kisgyerekhez tudok hasonlítani.
-Miért?-kérdezi szipogva
-Jobb, ha itt maradunk és sírsz amíg csak tudsz?-kérdezem.
Bólintott egyet elismerően, majd segítettem felállni.
  Elkezdtünk visszafele sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezi, most már kicsit nyugodtabban.
-Sétálni.-mosolygok biztatóan.
Elmosolyodik mire megsimogatom a hátát.
-Rendben lesz minden!-mondom mikor a távolban megpillantom egy padon ücsörögve Harryt. Lisa még nem vette észre és Hazz sem látott még meg minket. Egy újabb üzenet tőle.
"Hol vagytok már?"
"Látókörön belül. Ha gáz lesz írj, és én ott leszek a megbeszélt helyen.
-Liam."
Harry biztosan elolvasta, mert mielőtt felállt volna a padról körülnézett.
-Hozzá viszel. Miért Liam?-torpan meg ijedten Lisa.
-Beszéljetek egy kicsit. Ha baj van csak kiálts, a közelben leszek!-válaszolom.
-Baj van. Én..én nem akarok beszélni vele.-akadozottan beszélt, sírni fog.
-Dehogy nem, csak nem akarod beismerni. Nem leszek messze!-nyugtatom, majd mikor elég közel kerültünk Harryhez, csak intettem egyet, Lis hátát megsimogattam és magukra hagytam.

**Harry**
  Liam elment mi pedig kettesben maradtunk. Sokmindent akartam mondani hirtelen de ezekből csak egy hosszú sóhaj jött ki.
Nagy meglepetésemre Ő törte meg a csendet.
-Mit szeretnél?-nyelt egy nagyot.
Komolyan alig ismerek rá. Hegei vannak, a hangja és a szemei fájdalommal vannak megtelve. Szörnyű érzés tudni, hogy ezt én tettem vele.
-Rendbe hozni mindent.-száz helyett csak három szót bírtam kinyögni.
-Fél éve vége. Nem gondolod, hogy ehhez egy kicsit elkéstél?-a 'próbálok erősnek mutatkozni' személyisége még mindig megmaradt.
-Menjünk fel hozzám, jó?-kértem.
-Nem. Ha szeretnél valamit, azt itt is ki tudod mondani.
-Nem vagyok benne biztos.-túrtam bele idegesen a hajamba.
Szó nélkül elkezdett vissza fele sétálni. Utána mentem.

  Felértünk hozzám, az ajtót bezártam magunk mögött. Látom ijedt arcát.
-Sajnálom, megszokás.-rázom zavartan a fejem, aztán újra a zárba illesztem, majd kinyitom a kulccsal az ajtót.
-Mi történt mióta..-nehezen fejezi be, ezért inkább közbevágok.
-Szívesebben hallgatnám, hogy veled mi történt.
-Mit akartál mondani az előbb?-terelné a témát.
-Mért hagytál el igazából? Nincsen főbb oka azon kívül, hogy hazudtam?-nehezen találom meg a szavakat, de Lisa annál nehezebben. Látszik rajta, hogy küzd a szavak, a sírás és az ellen, hogy mindent kikiáltson magából.
-Nincs.-feleli.
-Mondd el kérlek, hogy mi történt veled eddig!-már én is az érzéseimmel bajlódok mikor végre megszólal.
-Az első hónapban megszenvedtem. Sírtam minden órában legalább egy kicsit. Cigarettát vettem a kezembe, de nem bírtam. Sikerült időben letennem. A második hónapom maga volt a pokol. Pengét ragadtam és többszörösenis öngyilkos akartam lenni. Pszichológushoz jártam aztán a pszichiátrián töltöttem két hetet. Harmadik héten újra pengét fogtam de Ricciék észrevették. A harmadik hónapra rendszeressé váltak a rossz álmaim. Egyre többet kiabáltam a neved álmomban. Akkor még biztonságban voltam, még sem éreztem magam abban. Féltem kilépni az utcára. Az iskolát ott kellett hagynom. Anya kikészült teljesen, Matty ideiglenesen a mamámhoz költözött egy hónapja. Naponta hazajár, de az éjjeleit ott tölti. A negyedik és ötödik hónap könnyebben telt. Csak a rossz álmok és a rengeteg sírások ragadtak rám. A pengéket kidobáltam, a pszichológusom, anya és Chloeék rengeteg dologban segítettek. Aztán mikor azon a bulin találkoztam veletek.-hangja elcsuklott.-Én komolyan azt hittem, hogy megölöd! Karjaim közt tartottalak! Zokogtam mikor megláttalak! Most is fáj! Nagyon. Itt vagyok a házadban és beszélgetek veled. Elárulok mindent amit eddig magamban fojtottam és csak azt reméltem, hogy egyszer ezt mind a szemedbe mondhatom és felpofozhatlak azért amiért becsaptál a kezdetektől fogva és amiért ezt tetted velem! Most pedig, hogy veled szemben vagyok, még csak megcsípni se tudlak mert az nekem fáj jobban!-torka szakadtából zokogott egész végig. Ölembe akartam húzni de önszántából a karjaim közé borult.
  Sírni kezdtem én is, de próbáltam észrevétlenül.
-Mindig a szakításunkat álmodtam meg, vagy azt, hogy Jeremy megkínoz. Újra és újra. Szörnyű érzés!-sírja erőteljesen a vállamba.
-Jeremyvel nem kell törődnöd! Ő már a múlté.-simogatom a hátát.
-Mért?-tette fel a kérdést.
Nem szándékoztam válaszolni, de nem is kellett. Felkapta a fejét és hirtelen a sírást is abbahagyta.
-Meg akarod ölni.-jelenti ki.-Meg akarod..meg akarod ölni!-kiált fel és abban a pillanatban felpattan az ölemből. Nemleges válaszomra várva törli meg fátyolos szemeit.
-Úr isten!-kapja szájához a kezét rémülten.-Hol van?-kiabál de választ nem adok.-Hol van?-emeli feljebb a hangját.
-Ne kiabálj kérlek!-szólalok meg.
-Akkor mondd meg, hol dugdosod!-hangja még mindig magas.
-Nem dugdosom!
-Akkor egy nyílt kínzókamrába zártad be, ahol mindenki láthatja?!
Ezen elmosolyodtam.
-Nem nevetséges! Baromira nem az! Ez nem olyan dolog ami, ha kiderül akkor közmunkára vagy rosszabb esetben két év letöltendőre fognak! Ez, ha kiderül akkor a sitten fogsz megdögleni! Nem ér annyit az egész!-szemei újra könnyesek és fájdalmasan merednek rám.
-Többet ér, ha elfog téged és..
-És?
-Mit mondott Liam, mi a terve veled?-csillapodtunk le.
-Fu..futtat..futtatni akar.
-Tudni szeretnéd mit akar valójában?
-Akarjam tudni?-kérdezi ijedten.
Savanyúan felnevettem.
-Elmondom, hogy tudd miért akarok végezni vele.
Némán bólintott.
-Egy szobába be akar zárni. Éheztetni és futtatni szeretne. Innivalót is csak alig kapnál. Kényszeríteni akar téged arra, hogy idegen férfiakkal lefeküdj és azok a férfiak bármit megtehetnének veled, hisz Jeremyt csak azérdekli, hogy a pénzt az utolsó dollárig letedd elé! Ő akar téged kínzókamrába tenni! De én ezt nem fogom hagyni! Főleg veled!
-Ezt akkor sem teheted meg! Nem..nem ölheted meg!
-Ha nem kapjuk el minél hamarabb, a terve megvalósulhat. Kivéve, ha..
-Ha?-kérdezi rögtön.
-Ha képes vagy itt tölteni pár napot. Addigra ki tudnánk eszelni mást is talán.
-Micsoda?-szája 'o' alakot formázott.-Nem hiszem, hogy jó ötlet. Inkább átmegyek Chloeékhoz!
-Nem lehet. Jeremy ismeri Chloet is. Ha belekeverjük a barátnőidet akkor megadjuk neki az esélyt, hogy többet üthessen egy csapásra. A jelenlegi pontban nem áll szándékába más csak, hogy téged megszerezzen.
-Mit tud Chloe amit én nem?-kérdezi halkan.
-Ezt most, hogy érted?-kérdezek vissza.
-Chloe azt mondta többet tud mint én. Mit tud amit én nem?
-Itt maradsz pár napot?
-Anya és Mat veszélynek vannak kitéve?-kérdésekkel válaszolunk egymás kérdéseire.
-Őszintén nem tudom. De nem hagyom, illetve nem hagyjuk, hogy bajotok essen.
-Hagyjuk?-emeli ki.
-Niall, Zayn, Liam, Louis és én.
-Ezt az egész fél évemet nyomon követtétek?

**Lisa**
  Nem értem most ezt a helyzetet. A fiú, aki megtört, most mellettem ül és elbeszélgetek vele. Érzem a mellkasomba törő fájdalmat.
  Érzem, hogy még mindig szeretem.
-Nem.
-Én már elmeséltem mindent amit kértél. Most te jössz! Mit csináltál ezekben a hónapokban? Hogy-hogy Zayn ott termedt azon a bulin? Hogy-hogy egyikőtöket sem láttam egészen addig a napig? Minden meg volt rendezve? Mért csaptál be az elejétől kezdve?-könnyeztem be. Másra sem tudtam ezidáig gondolni csak arra, hogy ezekre a kérdésekre egyszer megkapom a válaszokat. És most itt van és a szavakat keresi rájuk.
-Az elmúlt hónapokban, minden egyes nap próbáltam erős maradni. Semmi nem volt megtervezve. A harmadik hónapban már Louis sem tudott felvidítani. Próbáltak mindent. Ekkor Liam azzal állt elő, hogy átmegy hozzád és elmeséli miről beszéltetek. Nem egyeztem bele. Nekem nem lett volna elég, ha csak egyszer tudom, hogy mi van veled...-kisebb szünetet tartott-Nem hazudtam neked. Csak nem mondtam el. Nem tudtam, hogyan tehetném. Rengetegszer megfogalmaztam magamnak a fejemben, de mind hülyén hangzott. Sehogysem tudtam szépíteni. Boxoló vagyok, többször is vertem már félholtra embereket amiért még pénzt is kapok. Régebben kurvákat hoztam fel a lakásomba és már ütöttem meg lányt. Ezt nem lehet szépíteni.-szégyenkezve lehajtotta a fejét.
-De ha az elején elmondod akkor..
-Akkor megtudtalak volna védeni minden bajtól. Akkor nem szeretsz belém és nem okozok ekkora csalódást. És mikor véletlen összefutottunk volna az utcán, én csak magamban tartom a perverz gondolataim, te pedig a szemeid forgattad, majd ijedten tovább sétáltál volna.
-Nem, mert így kezdődött az egész. Ennek valószínű így kellett történnie.
-De ha elmondtam volna..
-Az első pillanattól kezdve beléd szerettem csak nem akartam bevallani, még magamnak sem. Ha elmondtad volna azon a napon mikor a nyakadba ugrottam, akkor egy ideig csak sírtam volna és egy idő után beláttam volna, hogy ez nem bírja eltaszítani az érzéseimet irántad.
-És most?-tudtam mire kérdezi.
-Nem tudlak elfelejteni. Pedig tényleg azt hittem, hogy az idő segít. Nem látom konkrétnak, hogy a múltad miatt gondoljalak rossznak.
-De az vagyok. És ez nem a múltam, hanem a jelenem.
-Nem kértelek volna sose arra, hogy miattam változz meg.
-Azért  hagytál el mert hazudtam, igaz?
-Nem mondtad el. Nem hazudtál, csak nem mondtad el.-javítom ki.
-Ne szépítsd kérlek.
-Túl sok mindent tettél azért, hogy ne kelljen szépítenem a dolgokat. És egyébként az előbb te ragaszkodtál ahhoz, hogy nem hazudtál.-kulcsolom össze a mellkasom előtt a kezem.
Pár percig csend telepedett a szobára, majd felszólaltam.
-Azért hagytalak el, mert hirtelen jött az a rengeteg fájdalom. Az apám meghalt, Jeremy felbukkant és terveket szőtt ellenem, és rólad is úgy kellett megtudnom, hogy ki vagy valójában, hogy megálmodtam.
-Elkartam mondani.
-De nem tetted.
-Tudod jól, hogy ha az elején elmodom akkor is az lett volna a vége, hogy eltaszítasz magad mellől. Így legalább megtudom köszönni azokat a hónapokat.

  Lassacskán beesteledett én pedig indulni készültem.
-Hívd fel Mrs.Johnsont, hogy nem mész ma haza.
-Micsoda?
-Hívd fel kérlek.
-Nem aludhatok itt.
-Mivel a konyhában vagyunk nem is. Megkapod a szobámat.
-Nem lehet.
-Mért?
-Hívjam fel azzal a szöveggel, hogy nálad alszom? Meg fog rémülni, hogy..
-Chloeval már lebeszéltük, hogy ha Mrs.Johnson felhívja, akkor azt mondja, hogy ott alszol.
-Ez is meg volt rendezve?-döbbentem meg.
-Nemrég hívta fel Liam. Nem volt előre megtervezve.

  A vége az lett, hogy én megkaptam az ő szobáját-semmiképp nem szerettem volna, de ragaszkodott hozzá-ő pedig a nappaliban aludt.
  Az este egyedül maradtam minden gondolatommal, amit nagyon nem akartam. Csak azon kattogtam, hogy ő most mit csinálhat a másik szobában? Hány lány feküdt már ebben az ágyban mióta kettészakadtunk? Vajon engednék-e neki Niall és Liam, hogy embert öljön? A ma történteken..És, hogy egyáltalán mért fekszem itt, az ő ágyában, az ő ruhájában és úgy, hogy egy szobával van arrébb? Egy normális lány még a háza tájára se menne, én meg..
  A gondolatra, hogy vajon mennyi lány kiabálhatta gusztustalanul a nevét, megundorodtam, lekúsztam a földre és mindent az ágyon hagytam. Fél óra múlva ajtónyikorgásra lettem figyelmes.
-Csak azt akartam tudni, hogy alszol-e már.-fénylő fogait még a sötétben is láttam.
-Attól tartok, hogy nem.-nevettem fel halkan.
-Rég nem láttam már ezt a mosolyt.-jelenti ki és lekuporodik mellém a földre.
-Ritkán mosolygok.
-Tudom. Egyébként mért nem az ágyon alszol?-kuncogott.
-Nem éreztem jól magam az ágyon.-felelem egyszerűen.
-Egy lány se feküdt ott rajtad kívül azóta, és az ágyneműt is szoktam mosni.-a holdfény megvilágította tökéletes arcát és kifénylő fogait.
Szó nélkül visszamásztam az ágyra, amit Harry nevetése kísért.
-Tudtad, hogy nem alszok még.-szólalok meg miközben a takaróba csavarom magam.
-Kíváncsi voltam mit csinálsz.-vallotta be.
-Már egy órája lefeküdtünk, mit csináltál addig?-mosolygok.
-Néztem a plafont és próbáltam rávenni magam, hogy megnézzelek. Mért, te mit csináltál?-mosolyunk nem szűnik.
-Azt hiszem ugyan ezt.-ismét elnevettük magunkat.

  Mire feleszméltem mind a ketten az ágyban voltunk és jól elbeszélgettünk.
***
-És Niall mit csinált?-nevettem fel hangosan miközben Harry azt mesélte, hogy Niall házába nemrégiben kigyulladt a vezeték.
-Nem gondolkozott, csak fogta a hűtőjéből a lehető legtöbb kaját és elkezdett futni. Aztán hívta Louist aki jól kinevette és mondta, hogy dobjon a vezetékre homokot.
-Úr isten!-nevetgéltünk.
-Azt hiszem Louis még videót is csinált. Mindjárt megnézem meg van-e!
Megmutatta a videót és a röhögéstől alig kaptunk levegőt.
**Harry**
Hajnal háromkor Lisa már elaludt én meg csak néztem és nem tudtam másra gondolni csak, hogy szeretem.
  Fél négy fele felémfordult és átkarolta a derekamat. Szuszogása végül engem is elaltatott, de előtte betakargattam változatlanul kicsi testét.

Na hogy tetszett? Írjatok véleményt, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha szeretnétek! Várom a visszajelzéseiteket! Xx.Moncsi.

25.FEJEZET

-Csakhogy felkeltél! Már azt hittem délutánig aludni fogsz!-simogatta meg anya a lábam a takarón keresztül.
-Anya?!-nézek rá értetlenül a reggeli rekedtes és fáradt hangomon.
-Igen kincsem?
-Hol..hol van Harry?-pattant ki a szemem.-És a lányok? És én mit keresek itthon?
  Anya furcsán néz rám, mint aki nem tudja miről beszélek.
-Tegnap időben hazajöttetek a buliról és egy kicsit részeg voltál. Ricciék hamar elmentek reggel.
-És..és Harry? Hisz én..én vitatkoztam Zaynnel. Aztán beszöktem a klubba Liamhez. És Harry is ott volt. Csúnyán elverte a bárpultos fickót. Én..én találkoztam Vele. És nem mentem el. Elaltattam. Én szeretem.-törtek elő a könnyeim, és az értetlen szavaim egymás után jöttek.
-Mit beszélsz össze-vissza? Semmi ilyen nem történt drágám! Biztosan álmodtad.-állt fel és kiviharzott a szobából.
  Anya érdekes viselkedése-és az cukros helyett, sós teája amit azért kaptam, mert szerinte nem normális, hogy ennyire ragaszkodok egy "álomhoz"-igen csak furcsa volt. Főleg az, hogy annyira nem figyelt oda semmire, hogy a teát is képes volt elsózni. Mindenesetre elég sok dolog történhetett amióta valaki hazarepített.
  Felhívtam Chloe-t aki szintúgy mint anya, szét volt csúszva. Minden badarságot összehordott és semmire nem válaszolt amit kérdeztem.
-Micsoda? Tegnap este?-kérdezett vissza.
-Igen Chloe! Tegnap este! Mi történt tegnap este?-kérdeztem idegesen.
-Semmi különös. És veled?
-Chloe az isten szerelmére, ne játszd ennyire a hülyét! Tudod te miről beszélek! A bulin amikor megtépett a pultos fickó és Zayn neki ugrott. Aztán jött Liam. Én veszekedtem Zaynnel. Liam elvitt minket egy klub helységhez ahol Harry is volt. Harry..Harry majdnem halálra vert egy pasast! Ez nem szórakozás Chloe! Mondd el mi történt! Hogy kerültem haza? Ki vitt haza? Mit mondtatok anyámnak? Hol vannak most Zaynnék? Hol van Harry és Liam? Na és Jamie? Áruld el Chloe mert ez kibaszottul nem vicces!-ordibáltam a barátnőmmel aki megszeppenve letette a telefont. 
  Pár perc elteltével csöngettek én meg ajtót nyitottam azt remélve, hogy valamelyik fiú az, de nem. Chloe volt.
-Szia.-alig jön ki hang a száján.
Köszönésképp csak bólintok egyet, majd két bögre teával a kezemben a szobámba sietünk.
***
-Mi történt tegnap Chloe?-csukom be magunk mögött az ajtót.
-Buliztunk.-ad egyszerű választ.
-Chloe! Áruld már el! Ennyire titokzatos? Kicseszettül jogom van tudni mi történt tegnap éjszaka!-kiabálok.
-Kurvára furcsa, hogy egy vad idegennek tartjuk a hátunkat! Ki tudja mi történik velünk, ha bármit is mondunk neked! Láttad mit csinált Harry azzal a fickóval! Pépesre verte! Szerinted velünk miket tudna csinálni?-a végére hangja elhalkul, én pedig szájtátva figyelem minden betűjét, amikből szavakat-mondatokat szőtt.
-De hisz..Megfenyegetett titeket Chloe? Kérlek mesélj el mindent!-könnyezek be.
  Nem lehet. Harry nem fenyegetne meg lányokat. Nem is bántana lányokat. Főleg az én barátnőimet nem. Most már semmit nem értek.
-Nem tehetem Lis. Félek! Féltem Riccit is meg téged is!
-Ricci sem tud semmit?-szakítom félbe sejtelmes beszédét.
-Kevesebbet tud mint én de többet mint te!-feleli elhaló hangon.
-Mennyivel tud kevesebbet?
-Sokkal.
-Szóval te mindent tudsz.-jelentem ki félvén a választól.
-De te nem tudhatsz semmit.
-Chloe!
-Nem Lisa! Ez tényleg nem játék! Legalább is számunkra nem!-kiabálja.
-Miért ki számára az?-veszekszünk.
-Jeremy!
  Ez után a név után, legalább 5 percig nem szóltunk egymáshoz. Némán bámultunk egy pontot és csend telepedett a szobára. Nem bírtam tovább, megszólaltam.
-Most már nincs mit veszteni! Meséld el, én pedig lakatot teszek a számra!-suttogtam két másodpercnyi kihagyásokkal minden szó után.
-Nem lehet Lisa! Mindennél jobban szeretném, hogy tudj mindenről, de félek.-kiszökött a szeméből egy könnycsepp én pedig bólintottam. Sírása felerősödött én pedig nem győztem nyugtatgatni. Hamarosan elaludt és miután betakargattam előkerestem a telefonom.
-A fenébe!-suttogtam magamba. Harry telefonszámát kerestem, de rájöttem, hogy már réges-régen kitöröltem. Szerencsére Liamét megtaláltam a névjegyzékeim közt és gondolkodás nélkül a zöld gombra kattintottam.
 -Igen?
-Liam!
-Ki..? Chloe?-kérdezte.
-Lisa!-amint kimondtam egy sóhajt lehetett hallani a telefonból.-Igen Liam tudom, hogy a hátad közepére se kívánsz, de beszélnünk kell!
-Nem Lisa! Ez nem így van!-gondolkodás nélkül ejtette ki a szavakat, ami meglepett.
-Micsoda?-szám egy bizonyos "O" alakot formázott.
-Találkozzunk 20 perc múlva a parkban. Várni foglak.-ezzel le is tette a telefont.
  Nem értem. Mi ütött mindenkibe? Mért nem kelek már fel? Ez csak egy álom. Biztosan egy rossz álom, és mikor felébredek, Harry kezeiben találom magam, mindentől óvva.
  Elkészültem és gyorsan el is indultam. Chloenak hagytam egy üzenetet, hogy a boltba megyek. Mikor megérkeztem Liam már várt rám. A mellette lévő hintába, amit a hűvös őszi szél lökött, beültem és vártam, hogy megszólaljon. Mindegy mit mond, csak mondjon valamit Harryről és arról, hogy mi történik.
-Harry azóta figyel, mióta szakítottál vele.-megtörte a csendet, de nem sok időre. Miután kimondta a levegő elakadt torkomba és újra csend telepedett. Csak egy valamit szerettem volna tudni..
-Miért?
-Van még más is..-nem ezt szerette volna mondani, de a kérdésemet csak így tudta kikerülni.
-Micsoda?-kérdezek vissza ő pedig lehajtja a fejét és a lábát kezdi nézni, amivel a homokot rugdossa. Én is elmerengek, míg meg nem szólal. Semmit nem értek.
-Mindent tudni szeretnél? Elejétől a végéig?-tekint rám. Félve bólintok.-De akkor nyugodtan hallgass végig!
-Kérdezni kérdezhetek?-suttogom.
-Majd a végén.
Bólintok, mire szólásra nyitja a száját.
-Harrynek nincs szép múltja. És egyikünk sem az akinek hiszel, vagy hittél. Mi mások vagyunk.
-Liam, kérlek térj a lényegre.-szemeim nedvesek lettek már az elején, de nem engedtem, hogy utat törjenek a könnyek.
-Nem is tudom.. Erről nem nekem kéne beszélni. Én ezt nem tudom rendesen elmagyarázni. Neki kéne.-mintha magának mondaná, de érzem, hogy hozzám is szól.
-De már belekezdtél. Kérlek Liam! Akkor csak annyit mondj el ami most történik! Mi ez a titkolózás ellenem?
-Jeremy Johnson.-amint kiejtette ezt a nevet, a szívem az eddiginél gyorsabban kezdett verni.
-Bővebben.-nagyot nyelek, felkészülök a válaszra.
-Johnson ki van rád éhezve. Emberei vannak és mindenáron meg akar szerezni téged. A terve.. Gusztustalan.-ujjait tördelni kezdte, nagyon dühös lett hirtelenjében..
  Sejtésem nincs mit akar Jeremy. És mért pont engem? Sosem ártottunk neki anyáékkal. Úr isten! Anyáék! Mi van, ha ők is veszélynek vannak kitéve?
-Félek.
-Nem kell. Nem hagyjuk, hogy bármi is történjen!
-Nem tőle félek, hanem hogy bajba sodorjátok magatokat, bajotok esik és elvesztelek benneteket.-sírni kezdek, de odafigyelek, hogy ne legyen látványos.
-Ez az ember nem nagy szám.-komolyan mondja, de tudom, hogy egy picit magukat is szerette volna ezzel fényezni.
-Mi a terve?-kapcsolódok vissza az előbbi témához.
-Micsoda?
-Azt mondtad van egy terve. Mi az?
-Undorító.-fintorog.
-Kérlek.
-Valójában ez egy bosszú. Harryre nézve. Én nem is..nem is értem mért téged akar. Még ha nem is szereti a családod, akkor se téged célozzon ki......Bocsáss meg, hangosan gondolkoztam.- pillant le rám én meg csak fejet rázok.-A terve pedig.. Meg akar kapni magának. Kényszeríteni akar arra, hogy pénzért elmenj és lefeküdj másokkal. Szolgájának szeretne tudni téged, de nem fogjuk hagyni. Igazából mi, a srácokkal csak azért kellünk ide, mert Hazz elég elvetemült. Ha mi nem lennénk mellette, már a sitten ülne emberölésért.
-Meg akarja ölni?
Összesen ennyit fogtam fel abból amit Liam mondott. Harry meg akarja ölni a pszichopata nagybátyámat.
-Nem ezt mondtam Lis.-kapja fel a fejét, tudja, hogy készülök valamire.
-Találkoznom kell vele!-táskámat a vállamra dobom és rohanni kezdek. Nem Liam elől, csak úgy. Minél hamarabb találkoznunk kell.
  Liam utánam siet és a karomnál fogva visszahúz.
-Nem lesz jó vége, ha találkoztok.
-Miért?
-Mert szeretitek egymást.-nem értem mire szeretne ezzel kilyukadni. Kibontakozom fogásából és tovább szaladok. Egyenesen a nyugtató, kékre festett házig meg sem álltam.
 Mély levegő. Megcsinálom!
Három gyors kopogás lezajlása után a kilincsre tapadt a kezem és benyitottam.
-Hahó!-hangom rekedt volt, torkomban megállt a levegő és csak az járt a fejemben, hogy mit keresek itt. Egészen addig gondolkoztam rajta, míg meg nem találtam azt, ami-illetve aki végett idáig szaladtam. Göndör dús haja kócos volt, épp beletúrt. Fekete farmernadrágja lógott a fenekén, fehér NIRVANA-s pólója elfedte felsőtestét. Nem tudtam megszólalni. Keze megakadt a hajában, szája tágra nyílt, majd észbe kapott. Kezét leeresztette, száját becsukta, és köhécselt egyet.
-Lisa?-vékony hangja lepettségről és félelemről árulkodott.
  Visszatértem a Földre, és jobban megfigyeltem. Szemei vörösen véreresek, nem is olyan zöld mint régebben.
-A..azt hiszem.-válaszomtól elvigyorodott..gúnyosan.
-Miért vagy itt?
-Lá-látni szerettelek volna.-a szavak a szívemből jöttek, esélyem sem volt gondolkozni azon, hogy mit akarok mondani.
-Hah, persze.
-Ne légy ilyen!-elvékonyodott hangom még nem tért vissza a régibe.
-Nem vagyok olyan.-kisfiúsan lehajtotta a fejét, majd elsétált mellettem. Azt hittem elmegy, de csak becsukta utánam az ajtót.
-Meg akarod ölni.-suttogom.
Félmosolyra húzta a szétharapdált, sebes ajkait. Elárulta magát.
*Fél órával később*
-Kérlek szólalj meg.
  Harry már negyed órája szólítgat, de a gondolataimból nem bírok kiegyenesedni. Akármit kérdez, vagy mond, csak bólintok vagy vállat vonok. Nem merek hozzászólni, vagy ránézni. A mellkasom szorít és azon kattogok miért jöttem, és miért nem megyek el?
-Meséld el mi folyik itt. Senki nem mond semmit, mert félnek.
-Végre, azt hittem depresszióba estél megint.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülve.
-Micsoda?-pillantok el mellé, mivel rá nem szeretnék nézni.
-Végre megszólaltál!
-Nem, nem ezt mondtad! Megint? Honnan tudsz a..a depressziómról?-újra bekönnyeztem.
-Ki fél, és mitől?-terelne, de nem tud.
-Hah, nem is tudom mit keresek itt. Bárcsak ne jöttem volna ide!-felkaptam a táskámat és próbáltam nem elbőgni magam, míg ki nem érek. Ekkor két kéz ragadta meg csuklómat és rántott vissza. A lendülettől túl közel húzott. Pár centiméter választott el minket. Szemeibe néztem, hosszú másodpercekig, majd lehajtottam a fejem és sírni kezdtem.
-Liamnek volt igaza.-mondom.
-Tudom.-elengedte a kezemet.
-Mi?
-Azt mondta nekem, hogy ha találkozunk, annak nem lesz jó vége mert..
-De ez nem igaz!-vágtam bele.
 Savanyúan elmosolyodott, hátra lépett kettőt, fejét lehajtotta. Megfordultam és az ajtó felé kezdtem sétálni.
-Én azért még várni foglak.-suttogja, mintha nem hallanám. Mikor kimondta egy picit megtorpantam, majd elviharzottam. A lépcsőn összeborultam és sírni kezdtem. Szemeimből patakként folynak a könnyek. Én szeretem Őt.

*Harry*
Rossz volt látni, hogy meg van zuhanva. Mintha egy emós lányt látnék, ki épphogy hasonlít Lisára. Rám sem nézett, nem mosolygott. Elnézett mellettem. Legalább a mosolyát láthattam volna, de nem. Egy gúnyos grimaszt dobott elém, mint a kutyáknak a csontot. Életvidáman szeretném látni. Boldogan. Velem vagy nélkülem, csak legyen boldog.
-Én azért várni foglak.-próbáltam halkan mondani, de megtorpanása azt sugallta, hallotta. Elsietett.
Kilépett az ajtómon, becsapta maga után, elment. Besétáltam a nappaliba, összeborultam és sírni kezdtem. Én szeretem Őt.


Nos, hogy tetszett ez a rész? Ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor jelezzétek pipákkal, megjegyzésekkel és plusz feliratkozókkal! :) Sajnálom, hogy késett a rész, de elkezdődött a suli nekem is, és elég nehéz így blogot írni, de azért próbálok minél többet kihozni magamból! Köszönöm, hogy elolvastok! ♥
Puszi. -S.Moncsi. Xx. 

24.FEJEZET

-Ő is itt van?-kérdezem, miközben a számról belülről harapom le a bőrt.
Zaynnel egymással szembe ülünk egy padon, a lányok pedig idegesen és értetlenkedve bámulnak ránk. Mély gondolkodásából és ujjtördeléséből felkeltve rám pillant.
-Még nincs.-roppantja ki a nyakát is.
-Még? Mikor jön?
-Menj vissza Lisa! A barátnőid biztos nem akarják, hogy elrontsd a napjukat.
-A barátnői igenis mellette lesznek, ameddig csak kell!-förmed rá Ricci, mire Zayn elmosolyodik.
-Lisa!-szólít meg valaki. Liam az.-Lisa, mi történt ott bent?-kér számon.
-A pultos beleakart tenni valamit az italomba én pedig kicseréltem az övével, mire Ő megtépett, Zayn ott termett és felszakította a pasas fejét. Röviden ennyi.-fújom ki a levegőt.-Mellesleg..Zayn! Mikor jön?-emelem feljebb a hangom.
-Kussolj már Lisa gondolkozom!-kezd bele a vitába.
-Min gondolkozol? Melyik barátnőmet baszd meg? Mért nem tudsz válaszolni?-kiabálok, Liam pedig közénk áll.
-Hagyjátok abba!-három hang szólal fel. Chloe, Ricci és Liamé.
-Baszd meg Lisa! Faszért nem tudod befogni a szádat? 2 perc! Két perc és itt van! Boldog vagy?
Lesokkoltam. Én nem akarom látni.
-Két pe-rc.-nyeltem közben egy nagyot.
Össze vissza kezdtem nézelődni, először is, hogy lehet-e már látni, a másik ok pedig a taxi volt. Mindenhol taxit kerestem.
Zaynnek megcsörrent a telefonja, mire összerezzentem. A lányokkal meredten néztük a reakcióját.
-Csá!-köszönt bele.
[...]
-Nyugi van! Nincs!
[...]
-Igen!
[...]
-Nem, nem jöttek ki és nem is fognak.
[...]
-Ne Harry!-neve hallatán a torkomban egyre növekvő gombóc, hirtelen akkorára nőtt, hogy levegőt alig bírtam venni.-Találkozzunk máshol! Menjünk máshova.
[...]
-Nem nincs itt. Elment a barátaival.-lopva rám, majd Liamre pillantott. Én egy helyben álltam Liam pedig egy alig észrevehetőt bólintott Zaynnek.
-Csá.-Zayn letette a telefont, majd idegesen fújta ki a levegőt.

-Liam.-szólította meg, mire Liam újra csak bólintott, majd felváltva rám, Chloera és Riccire nézett.
-Gyertek! Itt a kocsim.-húzott el Liam. A tempója mellett, csak nem futnunk kellett. Szélsebesen nyitotta ki a kocsijának ajtaját, és tessékelt be minket. Előre ment a vezetőüléshez, és behelyezte a kulcsot.

-Most mi van Lisa? Vagy Liam? Vagy nemtudom.. Valaki mondjon már valamit!-kapkodta a fejét Chloe.
-Nem tudom.-vallottam be. Könnyes szemeim mögül hosszasan Liamre bámultam. Úgy tett mint aki észre sem vesz semmit, csak az utat figyelte, közben mint aki keres valamit, illetve valakit össze-vissza forgatta fejét.
  Hosszasan 'kocsikáztunk', a lányok el is aludtak. Hirtelen Liam leparkolt én pedig rámeredtem.
-Ölelj meg kérlek.-szökött ki egy könnycsepp. Sóhajtva megölelt és a hátamat simogatta.-Mi volt ez Liam? Mentőakció? Honnan tudta, hogy ott vagyok? Na és Zayn mért volt ilyen dühös? Kérlek Liam válaszolj!-zokogtam.
-Shh Lisa! Shh.-nyugtatott.-Nem mondhatom el. Én nem. Megtenném, de nem szabad. Nekem nem.
-De mért? Mi történt? Mi csak bulizni szerettünk volna. Egy boldog és gondolatmentes napot.-térdeimet mellkasomhoz húztam sírásomban.
-Sajnálom Lisa! Kérlek ne sírj!
Felzörrent telefonjának csengőhangja.
-Muszáj felvennem.-bocsánatkérően néz rám én meg tovább sírok.
Kiszáll és pár méterre a kocsitól elmegy telefonálni.

*Liam szemszöge*

-Mi az?-szólok bele
-Hol vagytok? Hol van Ő?-kérdezi Harry.
-Bent ül a kocsiban. Kiszálltam míg telefonálunk.-felelem.
-Mit csinál?
-Zokog, alig kap levegőt.-pillantok az autóba. Csak ne hagyja ott a törött szívének szilánkjait.
-Kibaszottul vigasztald meg! Miért sír? Ne hagyd! Szólj rá!-pánikol be Hazz.
-Még is, hogy szóljak rá, ha sír? Nekem nem fog menni a megvigasztalása!
-Kibaszottul nem így kellett volna történnie! Nem így lett eltervezve Liam! Kibaszottul nem!-kapja fel a vizet.
-Tudom Harry! Mi sem így akartuk! De, ha megtámadják nem fogjuk ölbe tett kézzel végignézni! Én meg végképp nem, ezt te is tudod!
-Neked tudnod kéne megvigasztalni! Hisz a te legjobb barátnőd már több éve! Liam! Kérlek vigasztald meg! Ne hagyd magára!
-Nem fogom! És igen, de még én sem láttam ennyire összetörtnek!-úgy sajnálom, hogy alig voltam vele ebben a pár hónapban.
-Mennem kell! Ez a köcsög még nem kapta meg azt ami neki jár!-mondja idegesen.
-Mit csináltatok vele Harry?
-Még nem tört el semmije. Legyen elég ez! Csá Liam, és köszönöm!-lecsapta.

Visszasietek a kocsihoz, Lisa már nem sír annyira. Őrült döntést hozok, de meg kell néznem mit csinálnak! Niall sincs ott, hogy kordában tartsa azt a három vadállatot, Lisát meg majd megpróbálom a kocsiban hagyni.

-Ki  volt az?-szipogja.
-Keltsd fel Ricciéket.-felelem, figyelmen hagyva kérdését.
  Felkelti őket. Mikor már bebiztosították magukat, a gázra tapostam, és egyenesen a klubba mentem, nem ahol Lisáék voltak, hanem a miénkbe.
  Öt percbe sem telt, de ott voltunk.
-Ha megkérhetlek, bent maradsz Chloeékkal a kocsiban?-kérdezem, bár igazából utasításnak szerettem volna.
-Én már voltam itt! Vele! Miért hoztál ide Liam?-néz rám kétségbeesetten.
-Magamat hoztam! Te maradj itt!-kiszállok és sietősen szedem lábaim a bejárat felé. Az őrök kérdés nélkül beengednek, nekem viszont van annyi eszem, hogy megkérjem Őket, ha valami úton-módon idejön egy romokban álló lány, akkor ne engedjék be. Nincs választásuk, teszik amit mondok.
-Értettük Mr.Payne!
Nagy léptekkel vágódom be a 'Harold S.' feliratú ajtón, és alig hiszek a szememnek.
  Harryt már Louis és Zayn is fogja, hogy hagyja már békén. Érzelemmentesen rúgja, üti és köpi a földön heverő, eszméletlen férfit. Habozás nélkül odasietek és én is le akarom tépni de semmiképp nem sikerül.
**Lisa**
-Itt maradtok egy percre? Pisilni kell! Bemegyek hátha van mosdó!-próbálok hazudni a lányoknak.
-Nem mész sehova Lisa! Maradj itt! Kérlek!-néznek rám.
-Jó.
Visszaülök és eldőlök, mint aki aludni készülne. 5 perc múlva már halk horkolást is színlelek, de mikor meghallom a barátnőim szuszogását is, rögtön kiugrok a négy kerekű járműből.
  Az őrökhöz sietek.
-Kérem engedjenek be!
-Nem tehetjük! Megbízást kaptunk, hogy ne engedjük be magát!
-Kérem! Ha..Harold Styleshoz jöttem! Itt van ugye? Itt kell lennie!-kezdem el észrevétlenül a sírást.
Az őrök elfordulnak olyasmi 'minimegbeszélésre' amiből elcsípek pár mondatot. 'Nem hiszem, hogy Styles ilyenkor hív magához kurvákat.' 'Engedjük be. Max kihurcoljuk, ha kéretlenül van itt.' Visszafordulnak, mintha semmit nem hallottam volna, elálltak az utamból én meg szabadon besétáltam. Az igencsak hiányos ruházatú magukban táncolgató nők és a hihetetlenül barátságtalan és távolságtartó férfiak megrémisztettek, de csak mentem és mentem, sőt inkább rohantam. Nem érdekelt ki néz hülyének. Egy szimpatikus és barátságosnak tűnő fiúhoz odasét6áltam és zihálva, könnyes szemmel kérdeztem meg, nem tudja-e, hol van Liam Payne. Egy folyosóra mutatott én pedig megköszöntem és tovább futottam. Egy ajtó előtt megtorpantam. "Harold S."
-Harold Stlyes.-suttogtam magamnak és szédülni kezdtem. Üvöltést hallottam bentről.
"Harry hagyd már békén!" "Harry le fognak csukni! Ereszd el baszd meg!" "Meg fogod ölni!" "Lisa többé a szemedbe sem fog nézni!" Folyamatosan ezek a mondatok hangzottak. Óriási levegőt vettem majd zokogva betörtem.
  Rémisztően nézett ki. Harry egy kisebb vértócsában ül és csak üti, csak üti, és üti Jamie-t.
-Harry hagyd abba kérlek!-visítom el magam, majd térdre rogyok és üvöltve sírni kezdek.
Hátra kapja a fejét és mint a mindent elrontó álmomban, a nevemen szólít.
  Szemei megint feketék, ökléről vér csurog és az isten se tudná megmondani, hogy az az övé, vagy a bárpultos fickóé. Nyakán az erek megint kiugrottak. Haja csapzott volt, tökéletes, fehér-foltokban véres-, izompólója izzadtságtól volt átázott. Felállt a vérben ázott férfiről és csak állt, én meg a földön ülve, térdeimet mellkasomhoz szorítva zokogtam.
-Vigyétek ki! Valaki vigye ki! Basszameg!-vert bele a plafonról csüngő boxzsákba.
 Louis odasietett hozzám és fel akart venni a földről, hogy kivigyen de nem engedtem neki. Nem tudtam erőlködni, csak rúg-kapálni.
-Tegyél le Louis! Tegyél le! Hagyjatok békén! Kurvára nincs szükségem vontatóra! Egyedül is me-gyek, ha akarok!-üvöltöttem. A mondandóm végére elfogyott a levegőm és egy erőset köhögtem.
Hirtelen mindenki eltűnt csak Harry maradt bent és Én. Még a félig zombi drogcsempészős srácot is kivitték.
  Csak ültem az összekulcsolt térdeimmel és dülöngéltem előre-hátra sírásomban. Harry mellém helyezkedett és zokogni kezdett. A lepettségtől nem tudtam mit tegyek.
Vigasztald meg baszd meg!
Félredobva fájdalmam, tovább sírva, ölembe húztam és simogatni kezdtem a hátát. Nem értem mi történik. Miért vigasztalom azt a fiút akit kilométerekkel kéne elkerülnöm.
  Mert szereted te hülye!
  Csak feküdtünk én pedig addig játszottam fürtjeivel és simogattam a hátát, míg el nem aludt mellettem és míg engem is magával ragadott az álom. 


Sziasztok! Hogy tetszett ez a rész? És mi a véleményetek egyébként a blogról? 
Pipáljatok, iratkozzatok fel és írjatok megjegyzést! 
Köszönöm, hogy elolvastátok!  -Severe Pain (Moncsi)  Xx..

Első Díj.

 A díjat köszönöm En_Payne-nek!

Szabályok: 

Írj 10 dolgot magadról! 

Válaszolj 10 kérdése! 

Tegyél fel 10 kérdést! 

Küldd el 10 embernek! 

10.dolog:

-Nem vagyok megelégedve magammal, mondhatnám azt is, hogy utálom magam.

-Imádok tumblizni és blogolni.

-Amikor egyedül vagyok itthon-mint most is-mindig boxzsáknak használom a falat.

-Igazán embergyűlölő, de ezzel ellentétben barátságos vagyok.

-Mások szerint depressziós vagyok, szerintem szimplán más a gondolkozásom és a világgal szemben lévő gondolkozásom.

-Imádok olvasni!♥

-Szeretem a morbid, abszurd dolgokat.

-Színváltós szemem van. (nem vicc, tényleg. Eredetileg barna, van amikor zöldesbarna, esetleg szürke, vagy feketés.) A barátnőim emiatt az elején mikor észrevették, kissé meghőköltek. 

-Valójában nagyon visszahúzódó és csendes személyiség. Egy-két ismerősöm 'csendes gyilkosnak' szoktak hívni..:D

-A One Direction kiemelkedik a zenei stílusomból, és emiatt mindenki hülyén néz rám,de nem érdekel.♥♥ 

Mi a kedvenc dalod?

Nagyon sok van.. Pl.: One Direction-Moment, Arctic Monkeys-R U Mine?, Nirvana-Smells Like Teen Spirit.

Van testvéred? /ha van, hogy hívják?/ 

Van(nak). Akikkel együtt élek: mostohabátyám Zoli, másik (vér szerinti) bátyám: szintén Zoli és a húgom: Niki.

Voltál már szerelmes? 

Egyszer.

Hány éves vagy? 

Két hónap múlva 13.

Mi a véleményed az időskori prosztata megnagyobbodásról? Csak vicc,vicc,vicc:)  Mi a véleményed a Hűvösvölgyi suliról? 

 Rossz lehet folyton a wc-re szaladgálni..:( Egyébként.. Nem tudom. Így, nem igazán ugrik be semmi.. Valószínűleg mert hulla fáradt vagyok.

Sportolsz valamit? /Ha igen, mit?/ 

Szeretek focizni, röpizni és kosarazni, de sajnos ebből egyiket se csinálom sportszerűen. Röpire szeretnék nagyon járni.

Félsz a sötétben? 

Nem.

Szereted Ariana Grande-t? 

Nagyon. 

Mi ösztönzött arra, hogy írni kezdj?

Fogalmam nincs. Mindig is szerettem az irodalmat. Rövidke meséket és novellákat írogattam már harmadikos korom óta. Aztán megihletett valami, és blogolni kezdtem.:)

/Wohaaa, utolsó kérdés!/ Mi a véleményed az önsanyargatásról? 

Hát..Hogy mondjam?! Én sokszor sanyargatom magam..:D Nálam ez olyan, hogy mindig más érdekeit nézem, és azt ami nekem jó volna azt háttérbe helyezem, azzal megtiltva magamtól azt amit szeretnék.

10.Kérdés:

1.Van Tumblr-öd?

2.Mennyi blogod van? 

3.Mit gondolsz azokról, akik önbántalmazást végeznek, mert más már tönkretette Őket belülről? (pl.vágdossa magát)

4.Miért szereted a nyarat az iskolai szünet nélkül?

5.Mit gondolsz Robin Williams haláláról? 

6.Mióta blogolsz pontosan? 

7.Mért kezdted el a legelső blogod? Honnan jött az ihlete?

8.Szoktál ítélkezni? 

9.Te jónak látod magad? 

10.Ismersz mentális betegség(g)ekk)el küzdő embert?

10 5 ember akinek küldöm:

 MyDream

 Kathy Marshall

 Nicole

 Vanda D. 

 Violet Begonie 

23.FEJEZET

Basszus, basszus, basszus! 5000+ látogató! Nagyon köszönöm fiúk-lányok! Nagyon örülök neki! Remélem ez még fog sokszorozódni!
5000 látogató, új rész, új design! Olvassátok élvezettel! -M. xx.

**Lisa**
  A fürdőszobában, a kád kemény, s észrevétlenül hideg oldalán ülve nézem, ahogy kezemből csordogál le a vér. Fájdalommentesen bámulom a mosdókagylóban úszkáló vért, ahogyan össze folyik a vízzel. 
  Négy hónap. Négy hónap telt el mióta utoljára láttam Őt. Ma volna az évfordulónk én pedig a pengével szórakozom és, hogy sikerüljön kiszöknöm ebből a magas fokozatú depresszióból, pirulákat veszek be minden egyes nap. Anya alig bír rám nézni. Minden erejével azon van, hogy segítsen. Megígértem, hogy soha többet nem fogok öncsonkítást végezni, de ez a nap más. Ez a nap az, amikor egy kiadós, romantikus vacsora helyett a szobámban ülök, Nirvanat hallgatva, miközben agyam azon kattog, mi lett volna, ha..

-Elég volt Lisa! Nézz magadra! Ha anya megtudja, hogy megint sebeid vannak megöl! Mért teszed ezt velünk, és magaddal? Ő elment. Elhagyott. Négy hónap telt el! Ne legyél szomorú! Ma szépen elmegyünk és jól leisszuk magunkat! Rendi-bendi?-kérdezi Chloe csaknem sírva, hogy megtudta megint megtettem.
-Rendi-bendi.-erőltetek egy mosolyt a lányokra akik reményvesztetten fürkésznek.-Csak ne sírjatok.-könnyezett be a szemem.
-Mi ne sírjunk? Te ne légy hülye!-törlik le szemüket.
-Sajnálom! Esküszöm hónap végére mind boldogok leszünk!-elnevetjük magunkat, mire Ricci felcsattan.
-Irány öltözni! Én megbeszélem anyuval, hogy eljöhess!-mindannyiunk anyukáját 'anyunak' szólítjuk, ami cseppet sem zavarja egyikőjüket sem.
R leviharzott mi pedig Chloeval egymásra néztünk és olyan egyik-szemünk-sírt-másik-pedig-nevetett pillanatba estünk. Szorosan megöleltük egymást.
-Na, gyerünk öltözni!-vihogott Ricci és a gardróbomhoz sietett.
-Nézzük mi van itt.-merengett mi pedig hülyén bámultuk.-Te ezt veszed fel, Te ezt, én pedig ezt!-szögezte le és három, elég kihívó ruhát kotort elénk a szekrényemből.
-Kizárt!-mondjuk egyszerre Chloeval és nevetni kezdünk.
-Miért? Hisz tök csinosak! És épphogy' térd felé ér.-húzza a száját Ricci mi pedig megadóan bólintunk.

Este kilenc fele járhat, és indulásra készen állunk. Anyuval-aki felettébb boldog amiért mosolyogni lát- beszélgetünk az étkezőasztalnál. Hirtelen Matty lép be és egy enyhén hangos 'woah'-t ejt el.
-Csinosak vagytok, csak azok a ruhák nem kellenének.-neveti el magát, Ricci és Chloe pedig egyszerre zúdul fel.
-Húzz fel a szobádba öcskös és nézd a Playboy Villa Lányait!-anya elneveti magát és Mat már a lépcsőnél tart mikor visszanéz.
-Koot-kot.-ad ki liba hangokat, ami valójában kakas. A lányok odalöknek egy 'sicc'-t és Matty már a szobájában is van.
-Na anya, mi megyünk.-nézek anyára aki boldogan mosolyog.
-Nagyon vigyázzatok egymásra csajszijaim! És maximum éjfélre itthon legyetek!-ölel meg minket, mi pedig már a házon kívül vagyunk. Ricci lefütyül egy taxit és beszállunk.

-11 dollár lesz.-Áll meg a pasas én pedig kezébe adom a pénzt és kiszállunk.
Amint belépünk a szórakozóhelyre, megtámadjuk bárpultot és két-három felessel indítjuk az estét. Mikor már jobban érezzük magunkat elhatározzuk, hogy táncolni kezdünk. Félénk léptekkel követem barátnőimet akik a táncparkett felé vezetnek. Nem szeretek táncolni, félek hogy elesek. A bennem lévő szeszek segítségével, amint a parketten voltunk, csípőmet ösztönösen mozgatni kezdtem. Két kezet éreztem oldalamon és tudtam, Ricci az. Vonatot indítottunk mi hárman egy olyan pörgős számra, amire nagyon hülyén festett. Igencsak hosszú sor volt mögöttünk mikor kiálltam a sor elejéről és a bárpulthoz tébláboltam. 
-Mit adhatok a hölgynek?-kacéran mosolygott és ajkaiba harapott.
-Mit ajánl?-mosolyogtam.
-Magamat és egy hotelszobát.-nagyot nyeltem, majd megszólaltam.
-Egy Bloody Maryt szeretnék.-a srác nevetni kezdett és intett, hogy egy perc és kapom.
Hamarosan előttem volt az italom amiből kértem még egyet. Mire az egyiket megittam, előttem volt a második is.
A fiú aki időközben bemutatkozott, a neve pedig Jamie volt, elém tett valamit.
-Manhattan koktél. Szerintem isteni! Kóstold meg!-jelentette ki. Valami bogyó pezsgett benne, ami nem tűnt biztatónak.
-Mi lenne, ha kapnék még egy Bloody Maryt, te pedig meginnád ezt a löttyöt?-kérdeztem sejtve, hogy beletett valamit.
-Én nem szeretem.-nyökdécselte.
-Azt mondtad szerinted isteni!
-Hozok valami mást!-feleli.
-Magadnak hozz egy ugyan ilyet! Kifizetem.-ravaszkodtam.
-Oké.-mosolyog.
Kihozta az italt én pedig koccintásra emeltem azt a poharat, amit magának hozott ki. Az Ő kezébe akadt a bogyós pia. Koccintottunk és húzóra megittuk. Mikor lenyelte kiakadt a szeme.
-Te kurva!-üvöltötte-Átbasztál! Most megdöglesz!-kiabálta az arcomba.
-Büdös a szád.-nyafogtam a már-már becsiccsentett állapotommal.
-Szajha!-kapta el a hajam.
-Na! Ez fáj! Eressz el!-kiabáltam. Ricci és Chleo hirtelen mellettem termett.
-Ereszd el te szemét!-adott Ricci a fiúnak egy pofont.
-Menjetek innen!-hallottam meg egy ismerős hangot.
A pasas elengedte a hajam és a férfire figyelt aki mögülem állba verte.
-Mióta ütünk meg nőket te senkiházi? Mióta? Takarodj a szemem elől!-ütötte meg újra-s-újra Jamiet.
-Ne Zayn! Bajba fogsz jutni!-pattant ki a szemem, Zayn pedig elengedte a bántalmazómat.

Elég rövidre sikeredett, és nem is ez lett a kedvenc részem de azért remélem tetszett! Várom a pipákat, megjegyzéseket és újabb feliratkozókat!
Még egyszer köszönöm ezt a sok megtekintést!

!!FONTOS!!

Hali!:)
  Mivel én nem szoktam a fejezetek elé, vagy mögé írni, így úgy gondoltam egy külön bejegyzésbe megírom amit szeretnék.
Szóval.
  Szeretném megköszönni ezt a 10 feliratkozót akiket sikerült összegyűjtenem! Mások szerint ez elég kevés lehet, de szerintem nem az, mivel 1-2 hónapja jöttem rá, hogy hogyan kell a 'feliratkozás' gombot kitenni a blogra. :DD Plusz még a 4800+os nézettséget és a megjegyzéseket..:)
  Valamelyik nap nézegettek a blog statisztikáit és ott volt, hogy honnan, és mennyien olvassák a blogom....Magyarország...stb. Valamint viszont megakadt a tekintetem..EGYESÜLT KIRÁLYSÁG..:oo ♥♥ Nagyon megörültem neki, ez nem kérdés. A hülye fejemmel olyanokat kezdtem el mondani anyunak, hogy ez tuti a One Direction. Sőt! Ez Barack Obama......anya pedig kinevetett. Sebaj, nagyon örültem neki, és örülök is!
Na de visszatérve..
  Köszönöm ezt a sok megtekintést, a feliratkozókat és a megjegyzéseket!:) És remélem tetszenek a részek!:)
  Upsz, tényleg..majd' elfelejtettem...Kinek mennyire tetszik a blog? Szavazzatok jobb oldalt, hogy szerintetek milyen:
-Nagyon jó, imádom.
-Jó, de nem a kedvencem.
-Egyenesenrossz. Nem szeretem.

  Várom a visszajelzéseteket! Feliratkozni, megjegyzést írni, szavazni és pipálni.
Köszi, hogy elolvastátok.:)